nedvességérzékelésének

A nedvességérzékelésének célja a víz tartalmának felismerése és mérhetővé tétele olyan anyagokban és rendszerekben, ahol a nedvesség befolyásolja a tulajdonságokat. Különbséget kell tenni a relatív páratartalom és a nedvességtartalom között.

Az érzékelés legismertebb elvei közé tartozik a kapacitív (dielektromos) mérés, amely a víz dielektromos állandó változását használja, valamint az ellenállásos mérés, amely a víz vezetőképességének változását figyeli. További módszerek közé tartozik az impedancia-spektroszkópia és a TDR/FDR technikák, amelyeket elsősorban talajnedvesség mérésére alkalmaznak.

Alkalmazások: mezőgazdaságban a talajnedvesség mérésével optimalizálható az öntözés; az építőiparban és a faiparban a nedvesség befolyásolja a szilárdságot és a feldolgozhatóságot; az élelmiszer- és csomagolóiparban a nedvesség a minőséget és az eltarthatóságot befolyásolja; elektronikai csomagolások és textíliák területén is fontos a kontrollált nedvesség.

Mérések során gyakori a hőmérséklet-kompenzáció és a kalibráció szükségessége, különösen heterogén anyagoknál. A szenzorok lehetnek non-destruktív vagy destruktív jellegűek, elhelyezésük és környezeti tényezők pedig befolyásolhatják az eredményeket. Modern megoldások IoT-alapú, vezeték nélküli szenzorhálózatokat alkalmaznak.

Jövőbeni trendek közé tartozik a nagy pontosságú, alacsony energiafogyasztású szenzorok, intelligens textilek és integrált megoldások a mezőgazdaságban és az épületüzemeltetésben, ahol automatikus öntözés és adaptív nedvességkezelés valósítható meg.