mészklerakódást

Mészklerakódás a kalciumsók szervezetben történő lerakódását jelenti a különféle szövetekben. A folyamat két alapvető típusa különböztethető meg: dystrophikus (mérsékelt vagy sérült szövetekben, általában normális Ca–anyagcsere mellett) és metastatikus (anyagcsere-zavarral járó magas kalcium- és foszorszint miatt).

A mészképződés leggyakoribb helyei közé tartozik az érfalakban kialakuló kalcium-lerakódás, amely arterioszklerózis részeként a plaque-kal vagy a tunica mediumban fordul elő; továbbá megtalálható a szívbillentyűkön, ahol a meszesedés befolyásolhatja a billentyűk működését, valamint a vesékben (nephrocalcinosis) és más szervekben előfordulhat.

A patogenezis több tényező összjátékának eredménye. Vaszkuláris sejtek osteogenezisre való átprogramozódása, matrix vesiculumok szerepe, valamint csontképző fehérjék és fokozott alakaline-foszfatáz-aktivitás hozzájárulhat a kálcium-foszfor lerakódásához. Olykor gyulladásos vagy traumás események indíthatják meg a folyamatot.

Diagnózisában a képalkotó vizsgálatok játsszák a fő szerepet: röntgen, CT és ultrahang nyújt információt a lerakódások helyéről és mértékéről; a szívbillentyűk esetében echokardiográfia segíthet a funkciós következmények felmérésében. Klinikai jelentősége egyedi: incidentalis észlelésként is előfordulhat, de súlyos esetekben elzáródást, funkciózavarokat vagy járulékos kockázatokat okozhat.

Kezelése elsősorban a mögöttes állapotok kezelését foglalja magában. CKD-ben a Ca–P egyensúly szabályozása, foszfatápok és diétás megközelítések alkalmazása mérsékelheti a progressziót; súlyos billentyű- vagy érrendszeri érintettség esetén sebészeti beavatkozás jelentheti a megoldást.