mikrostrukturális

A mikrostrukturális vagy mikrostruktúrális jellemzők a anyagok belső felépítésének olyan vonatkozásait írják le, amelyeket makroszkopikus méretekben nem lehet látni, de microméteres és kisebb. Ezek a jellemzők közvetlenül befolyásolják az anyag fizikai, mechanikai és (korroziós) viselkedését, például a szilárdságot, a kopásállóságot és arepedés-ellenállást.

A mikrostruktúra fő elemei közé tartoznak a szemcsék, szemcsehatarok, fázisok jelenléte és eloszlása, valamint a porozitás vagy defektusok. A különböző anyagokban ezek az elemek eltérő módon rendeződhetnek: például acél esetében megkülönböztethetők a ferrit, cementit és a különböző többfázisú mikrostruktúrák (például perlitek, bainit, martenzit) jelenléte; más anyagokban a kristályszerkezet és a fázisösszetétel határozza meg a tulajdonságokat.

A mikrostruktúra kialakulása nagyrészt gyártási paraméterektől függ, például ötvözőanyag-tartalom, hőkezelés, terhelés és hármas kölcsönhatás a folyamatokkal. A mikrostruktúra finomítása gyakran növeli a szilárdságot (Hall–Petch jelenség), miközben befolyásolja a ductilitást és a törékeny törést. A fázisok elrendeződése és orientációja textúrát hozhat létre, amely anisztropikus viselkedést eredményez.

Módszerek közé tartozik az optikai mikroszkópia, a szkennelt elektronmikroszkópia (SEM), a transmission TEM, az EBSD alapú orientáció-analízis és az X-ray diffraktiós vizsgálatok. A mikrostruktúra elemzése kulcsfontosságú a tervezésben, a hibaelemzésben és a minőségbiztosításban, valamint az anyagok kiválasztásában és fejlesztésében.