makroseizmográfiát

A makroszeizmográfia a szeizmográfia azon ága, amely a földrengések hatásait kutatja a felszínen és a környezetben. Ezzel szemben a szeizmográfia a földrengések által generált szeizmikus hullámokat méri és elemzi. A makroszeizmográfia tehát nem közvetlenül a hullámokat vizsgálja, hanem azok vizuálisan megfigyelhető következményeit, mint például épületkárok, talajmozgások, vagy a földrengés által keltett hangjelenségek. Ezen megfigyelések alapján próbálják megállapítani a földrengés intenzitását, epicentrumát és mélységét, különösen olyan esetekben, amikor nincsenek szeizmikus mérőállomások a közelben. A makroszeizmográfia története egészen az ókorig nyúlik vissza, amikor a tudósok és a lakosság is megpróbálta leírni és megérteni a földrengések pusztító erejét. Az első hivatalos makroszeizmikus skálákat a 19. században dolgozták ki. Ma is használatosak olyan skálák, mint a Mercalli-skála vagy az EMS-98 (Európai Makroszeizmikus Skála), amelyek a hatások alapján osztályozzák a földrengés erősségét. A makroszeizmográfia adatokat gyűjt emberi tapasztalatokból, épületkárok felméréséből, és egyéb vizuális bizonyítékokból, így kiegészíti a műszeres szeizmikus méréseket, különösen a történelmi földrengések kutatásában vagy a távoli területeken bekövetkezett rengések elemzésében.