lemondást

Lemondást jelent az önkéntes kilépést egy tisztségből vagy mandátumból. A szó a lemondani igéből képzett főnév, amely az általános cselekvést jelöli. Az -ás képzővel képzett alak a fogalom általános jellegére utal, az accusative alakja pedig a mondatokban az objektumot jelöli, például a bejelentette lemondását mondatban.

Gyakorlati használatát főként politika, közélet és üzleti élet kontextusában találhatjuk. Politikai környezetben a kormánytagok, képviselők vagy más közintézmények tagjai dönthetnek úgy, hogy lemondanak tisztségükről; céges környezetben vezetők vagy igazgatók adhatják vissza mandátumukat. A lemondás oka lehet személyes ok, egészség, politikai vagy etikai megfontolás, vagy egy adott helyzet következményeinek megoldása. A kifejezés gyakori partnere a „bejelentette” igével alkotott szerkezet, például „bejelentette lemondását”.

Eljárási és jogi vonatkozásai országról és intézménytől függően változnak. Általában írásbeli nyilatkozat formájában történik, és a lemondás gyakran a hivatalból való kilépést jelenti, a mandátum vagy tisztség megszűnését. A helyettesítés rendszere—például az utód kijelölése vagy választás kiírása—is adottság kérdése.

A lemondás ellentéte a felmondás: a felmondás többnyire szerződéses jogszerű megszüntetést jelenthet, amely munkaviszonyokban vagy meghatározott megbízásokban fordul elő. Összességében a lemondás a vezetői és közéleti szerepek önkéntes kilépését jelöli, amelynek következményei többnyire a viteldíjhoz hasonlóan a hivatal átadásához vezetnek.