lefoglalását

lefoglalását egy magyar nyelvű kifejezés, amely a lefoglalás nevű fõnév definite accusative (határozott tárgy) formája. A szó két alapértelmezett jelentésben fordul elõ: rezerváció vagy lefoglalás (foglalás) és lefoglalás (vagyontárgyak elrendelt elvételének, elkobzásának) értelemben. A jelentés a kontextustól függ, és a mondatban betöltött viszony határozza meg, hogy pontosan mirõl van szó.

Etymológia és nyelvtani jegyek. A lefoglalás igébõl képzett fõnév, amely a foglalás vagy lefoglalás aktusát jelöli. A latin eredetû le-foglalás képzés a magyar nyelvben a -ás képzõn alapul, a határozott tárgyat jelölõ morphémák pedig a definite object használatát teszik lehetõvé. A -ását végződés jelzi, hogy az adott mondatban az érintett dolog határozott, a beszélõ vagy a hallgató számára jól ismert.

Használat. A lefoglalását a mindennapi nyelvben általában egy bizonyos eszköz vagy szolgáltatás foglalására utal, például szállás vagy jegy foglalására: “A vendég lefoglalását megerősítették a recepción.” Jogi vagy közigazgatási szövegekben viszont a lefoglalás a vagyontárgyak jogosult elrendelt elvételét vagy elkobzását jelenti: “A bank lefoglalását elrendelte a bíróság.” Ebben a formában a határozott tárgy jelöli, mire vonatkozik a lefoglalás.

Példamondatok:

- A vendég lefoglalását megerősítették a recepción.

- A bíróság a cég vagyontárgyainak lefoglalását rendelte el.

Lásd még: lefoglalás, lefoglalás (jogi értelem).