lecsillapításában

A lecsillapítás a rezgő vagy jelrendszerek amplitúdójának időbeni csökkenése disszipatív erők hatására. Energiát általában hő formájában veszít a rendszer, ezért a csillapítás fontos tényező a stabilitás és a kényelmes működés szempontjából. A csillapítási folyamatokat különböző erők és mechanizmusok együttesen írják le, és gyakran a tervezés alapjául szolgálnak.

A mechanikai modellben a leegyszerűsített, lineáris rezgőrendszerre a m x'' + c x' + k x = 0 egyenlet érvényes. Itt m a tömeg, c a csillapítási együttható, k pedig a visszatérő erő állandója. A természetes frekvencia ω_n = sqrt(k/m). A csillapítás mértékét zeta = c /(2 sqrt(m k)) jelöli; a minőségi tényező pedig Q = ω_n m / c = 1/(2 zeta). A rendszer viselkedése a zeta értékétől függ: zeta < 1 esetén alulcsillapított (damped) rezgések lépnek fel, zeta = 1 a kritikus csillapítás, zeta > 1 pedig túlcsillapított állapotot jelent.

Típusai közé tartozik a vizkózus csillapítás (lineáris disszipáció nélkülözésével), a Coulomb-típusú csillapítás (ütközésből vagy súrlódásból származó nyílt disszipatív erő), valamint a strukturális csillapítás (anyagban elnyelődő energia). A gyakorlatban gyakran kombinált modelleket alkalmaznak.

Alkalmazások: rezgések csillapítása gépekben és szerkezetekben, rezgésvédő rendszerek tervezése, autó- és repülőgépipar zaj- és rezgéscsökkentése, építészetben pedig hidak és épületek dinamikai tervezése. A lecsillapítás kulcsfontosságú a meghatározó dinamikai válaszok kordában tartásához és a hosszú élettartam biztosításához.