közhitelesek

Közhiteleseknek a magyar jogban olyan okiratok vagy nyilatkozatok tekintendők, amelyek hivatalos hatóság hitelesítésével nyerték el a közhiteles státuszt. Ez a hitelesítés az adott tény vagy jognyilatkozat hitelességét a közoktatás és a jogrend szempontjából megerősíti, és gyakran erősebb bizonyító erővel bír, mint a pusztán magánszemély által készített okiratok.

Két fő típusa ismert. A közhiteles közokirat olyan közfeladatot ellátó hatóság (például közjegyző vagy más hivatalos szerv) által készített vagy hitelesített okirat, amely közérdekű vagy jogilag jelentős tények igazolására szolgál. A közhiteles magánokirat pedig olyan magánokirat, amelyet egy hatóság hitelesít vagy tanúsít, így annak hitelessége a közhitelesnek minősül. Ezeket a nyilvántartások és okiratok gyakran használják például ingatlan- vagy családjogi ügyekben, szerződésekben, vagy egyéb jogi tények bizonyításakor.

Hitelesítés során a hatóságok által hitelesített közhitelesek kimutathatóan bizonyító erejűek lehetnek a bíróság előtt. Ezért például egy közhiteles közokiratban foglalt tény bizonyítékként fogadható el, és a kívánt tartalom hitelességét kevesebb vagy semmilyen tétellel nem kell külön bizonyítani, kivéve ha a törvény másként rendelkezik.

A közhitelesek fogalma a polgári jog, a gazdasági jog és a közigazgatási eljárások számos területén alkalmazható. A pontos alkalmazási szabályokat és kivételeket érintő részletek általában a vonatkozó jogszabályokban találhatók.