kötelezés

Kötelezés a jogi és köznyelvi nyelvben olyan kötőerővel bíró kötelezettséget jelent, amely valamely személyt vagy szervezetet kötelez egy adott teljesítésre vagy magatartásra. Az érintett kötelesség lehet pozitív (valamilyen teljesítés végzése) vagy negatív (valamilyen magatartás elkerülése). A kötelezés lehet létrejövő joghatás eredménye: szerződéses kötelezettség, törvényen alapuló kötelezettség vagy hatósági/ bírósági határozat útján előírt kötelezettség.

Etimológiája a köt és a kötelezettség gyökérszavakból származik: a kötés – kötődés – kötelezés jelentése a kötelezés aktusával, azaz valamilyen erő által befolyásolt kötelemre utal. A kötelezés szó ezért a jogi kötelék erőteljes érvényességét, kötelező jellegét hangsúlyozza.

Jogi kontextusban a kötelezés gyakran többféle formában jelenik meg. Szerződéses környezetben a felek nyilatkozatokkal vállalnak kötelezettségeket, például pénzfizetésre, szavatosságra vagy szolgáltatás nyújtására. Törvény által előírt kötelezettség lehet adókötelezettség vagy közszolgálati feladat. Bírósági vagy közigazgatási döntés is kötelezést hozhat létre, például végrehajtási rendelés vagy határozat, amelyben az érintettet valamely tény vagy magatartás folytatására vagy mellőzésére kötelezik.

A kötelezés fogalma gyakran használatos a kötelezettség szinonimájaként vagy összefoglaló megnevezésként, és gyakran állítja elő a jogkövetkezményeket, mint például késedelmi díjak vagy jogait érvényesítő jogi eszközök. Szóvégi ellentéte a kötelező vagy kötelezettség nélküli, laza állapot, amelyben nincs jogi kötelezettség.