kompozicionalitásra

A kompozicionalitás a szemantika egyik alapelve, amely szerint egy összetett kifejezés teljes jelentése meghatározható a benne szereplő részek jelentéseinek és azok összeszerelésének módjából. Más szóval a mondatok, szintagmáknak vagy más összetett kifejezéseknek a jelentése nem véletlenszerűen áll össze, hanem rendszeres, levezethető módon következik a részek jelentéseiből és a nyelvi szerkezetből.

Historikus értelemben a kompozicionalitás Frege-i hagyatékból fakad: a nyelvi szemantikában az a feladat, hogy a jelentés a részek logikai kapcsolataival és a syntaktikus felépítéssel lineárisan ki legyen számítható. A praktikus szemantikai modellek gyakran funkcionális megközelítést alkalmaznak, ahol egy összetett kifejezés jelentése egy függvény, amely a részek jelentéseinek értékeit veszi fel bemenetként.

Példák segítségével illusztrálva a koncepció: a "kutyák futnak" kifejezés jelentését a "kutya" és a "futnak" részek jelentései, valamint a szókapcsolat kötési módja határozza meg; a mondat dekódolható úgy, hogy a részek jelentéseinek kombinációja adja meg a teljes állítást. Ugyanakkor a kompozicionalitás nem mindig teljesen alkalmazható: idiomatikus vagy metaforikus kifejezések jelentése gyakran nem követi egyszerűen a részek jelentését, és a kontextus is befolyásolhatja a végső értelmet.

A koncepció fontos a nyelvészetben, a formális szemantikában és a programozási nyelvek szemantikájában is, ahol cél a jelentés rendszeres, előre meghatározható módon történő összerakása.