kinázokkal

Kinázok olyan enzimek, amelyek foszfátcsoportot adnak át célfehérjékre vagy más szubsztrátokra, általában ATP felhasználásával. A foszforiláció megváltoztatja a fehérjék aktivitását, helyét vagy kölcsönhatásait, ezáltal alapvető szerepet játszik a sejtek jelátviteli hálózataiban, a növekedésben és a differenciálódásban.

Főbb osztályozásuk közé tartoznak a fehérje kinázok, lipidekinázok és szénhidrát-kinázok. A fehérje kinázokat leggyakrabban három csoportba sorolják: szerin-/treonin kinázok, tirozin kinázok és kettős specifitású kinázok. Az aktivitást általában az ATP-kötőhely és a szerkezet aktiváló vagy gátló változásai befolyásolják, amelyeket különféle regulatorikus molekulák és protein‑protein interakciók irányítanak.

A kinázok nélkülözhetetlenek a jelátviteli utakban. Például a MAPK út és a PI3K–AKT út a sejtnövekedést, a túlélést és a megosztódást kontrollálják, míg a ciklus kinázok a sejtosztódás ütemezéséért felelnek. Példák: receptor tirozin kinázok, mint az EGFR; és citoplazmatikus szerin-/treonin kinázok, például a PKA vagy a CDKs.

Az orvostudományban a kinázokat gyakran célpontként használják terápiában. Kinázgátló gyógyszerek sok ráktípusban és más betegségekben nyújtanak klinikai előnyöket; ilyenek például az imatinib, az erlotinib és a sorafenib. A kutatások továbbra is feltárják a kinázok szerepét és a foszfoproteomika eszközeivel mérik aktivitásukat.