kilengést

Kilengés a test vagy szerkezet kiinduló függőleges helyzetéhez viszonyított elmozdulása vagy dőlése. A jelenség lehet statikus vagy dinamikus, és többféle okból adódhat: külső terhelés (szél, tömegközpont-változás), belső feszültségek, hőmérsékletváltozás vagy rezgések. A statikus kilengés általában hosszabb ideig fennálló teherre adott válasz, a dinamikus kilengés pedig gyorsítók vagy impulzusok hatására jelentkezik.

Kilengést mérik és értelmezik, mert befolyásolja a stabilitást és a mérési pontosságot. A leggyakoribb mértékegységek a szögelfordulás radiánban vagy fokban, illetve elmozdulás méterben vagy milliméterben kifejezve. A méréshez használt eszközök közé tartoznak az inclinometerek (dőlésmérők), a dőlésszöget mérő műszerek és a gyorsulásmérők, illetve fejlettebb rendszereknél az interferometria vagy optikai mérőberendezések.

Kilengés fontos fogalom mérnöki és gyakorlati szempontból: épületekben és hidakban a megengedett kilengés a tervezési szolgáltatási állapotot és a biztonságot határozza meg; gépészeti alkalmazásokban a kilengés befolyásolhatja a működést és a pontosságot; tudományos műszerek esetében pedig a túlzott kilengés torzítást okozhat.

Lásd még: dőlés, deflection, inclinometer, rezgés.