kilengés

Kilengés olyan mozgás vagy viselkedés, amely egy rendszer nyugalmi helyzete körül periodikusan ismétlődik, gyakran visszaforduló irányváltásokkal. A kifejezés a kilengés igéből származik, és a magyar nyelvben általában olyan, nyugalmi állapot körüli elmozdulást jelent, amely hullámzó vagy hintő jellegű lehet. A kilengés lehet mechanikai, például egy rugóhoz erősített tömeg vagy egy pendulum mozgása, illetve elektronikai vagy akusztikus jelenségek formájában is előfordul.

A kilengés alapvető jellemzői közé tartozik a periódus, a frekvencia, az amplitúdó és a fázis. Mechanikai értelemben a csillapított és a csillapítatlan kilengés között különbség van: csillapítatlan kilengés esetén az amplitúdó nem változik, és a mozgás a saját frekvenciáján követi az x(t) = A cos(ωt + φ) alakot. Csillapított kilengésnél az amplitúdó idővel csökken, és a mozgás kísérheti a ω_d = sqrt(ω0^2 − β^2) típusú csillapított frekvenciát (feltéve β < ω0). A valós rendszerek gyakran csillapítottak, mert energia veszteséggel távozik a rendszerből.

További példák közé tartozik a pendulumok, rugó-massza rendszerek, illetve elektromos áramkörökben és akusztikus rendszerekben megfigyelt oszcillációk. Kilengést mérnek és modelleznek mérnöki, fizikai és dinamikai alkalmazásokban, hogy megértsék a rendszerek viselkedését, előre jelezzék a rezgések hatásait, és szükség esetén rezgéscsillapítást vagy stabilizációt tervezzenek.