jogalkotó

A jogalkotó olyan személy vagy testület, amely jogszabályok megalkotására jogosult. A kifejezés a jogrendszer három hatalmi ágának elválasztásából ered, és általában a törvényhozó szervezetet jelöli: ilyen lehet egy parlament, kongresszus vagy nemzetgyűlés. A jogalkotó tevékenységet lehet egyedi képviselők, szenátorok vagy a jogalkotó testület egésze végzi.

A jogalkotó szerepe magában foglalja a jogtervezetek benyújtását, bizottsági vizsgálatát, vitákat, módosító javaslatok kidolgozását és a végső szavazást. Gyakran a kormány vagy a vezető államfő is részt vehet a jogalkotásban kezdeményezéssel vagy jóváhagyással, de a végső döntés tipikusan a jogalkotó szerv feladata marad. Bizonyos rendszerekben a jogalkotó és a végrehajtó hatalom közötti együttműködés erősebb, másokban a hatáskörök jobban elkülönülnek.

A jogalkotás célja a közérdek szolgálata és a jogbiztonság megteremtése ígényekhez igazodó szabályozás révén. A jogalkotó hatalom gyakorlását gyakran alkotmányos korlátozások és joggyakorlat, például bírói felülvizsgálat kontrollálja. Kifejezésként a jogalkotó utalhat egyedi képviselőkre vagy politikai csoportokra, amelyek jogi normákat dolgoznak ki vagy módosítanak.