izotópoknak

Az izotópok olyan ugyanazon elem atomjai, amelyek közös a protonok száma (azonos kémiai tulajdonságok), de eltérő neutronok száma miatt különböző tömegszámmal rendelkeznek. Ennek eredményeként az atommag összetétele módosul, miközben a kémiai viselkedés nagyjából azonos marad.

Az izotópokat két fő csoportba soroljuk: stabil izotópok és radioizotópok. A stabil izotópok hosszú távon nem bomlanak, a radioizotópok pedig radioaktív bomlást mutatnak, amelynek ütemét a felezési idő adja meg. A bomlás során az atomban lévő neutronok átalakulhatnak más elemmé, energiát vagy részecskéket kibocsátva.

Természetes és mesterséges izotópok léteznek. Természetes izotópok a Földön előforduló állapotban találhatók (például 12C, 13C, 14C; 1H, 2H, 3H; 238U, 235U), míg mesterséges izotópokat neutronbefogás vagy részecskegyorsítók segítségével állítanak elő.

Jelentős példák közé tartozik a hidrogén három izotópja (protium, deuterium, tritium), a szén izotópcsoportja (12C, 13C, 14C), illetve a uranium-izotópok (235U és 238U). A felezési idők és a sugárzás típusa a felhasználástól függően változik.

Alkalmazások széles köre létezik: orvosi diagnosztika és terápia radiopharmaceuticals vagy PET nyomjelzők formájában, radiometrikus dátálás a földtörténeti események feltárására, környezeti nyomon követés nyomjelzők révén, valamint ipari és energetikai területeken betöltött szerep. Ismerete segíti a tudományos kutatást és a biztonságos felhasználást.