inkubációja

Inkubációja, vagy inkubációs ideje egy betegség vagy fertőző ágensek expozícióját követően a tünetek megjelenéséig tartó időszak. Ebben az időben a szervezet még nem mutat klinikai tüneteket, de a kórokozó szaporodása és a gazdaszervezet immunreakciója már elindulhat. Az inkubációs idő hosszát kórokozónként és egyéni tényezők szerint széles körben változik.

A hosszát alapvetően befolyásolják a kórokozó tulajdonságai (pl. virulencia, replikációs ráta), a beviteli útvonal és a dózis, a gazdaszervezet immunrendszerének állapota, életkor, genetikai tényezők és egyéb betegségek, valamint környezeti tényezők. Bizonyos betegségek rövid inkubációs idővel járnak (például a norovírus 12–48 órás), míg mások hosszú ideig rejtőzhetnek (például a bárányhimlő 10–21 nap, a kanyaró 10–14 nap, vagy a tuberkulózis esetében hetektől hónapokig terjedő időszak).

Jelentősége abban rejlik, hogy az inkubációs idő ismerete segíti a járványkezelést: meghatározza a karantén és a megfigyelési időszak hossát, elősegíti a kontaktszűrést és a fertőzés forrásainak azonosítását, és támogatja a modellezést. Fontos megkülönböztetni az inkubációt a latenciától (amikor a fertőzés reaktíválódhat később), valamint figyelembe venni, hogy egyes betegségek esetében a fertőzőképesség az inkubációs időszakban vagy annak végén is jelen lehet.