hullámzás

Hullámzás, vagy unduláció, a fizikában olyan jelenség, amelyben egy megzavarás energiát és impulzust ad át egy közegen vagy mezőben úgy, hogy a terjedés irányába rezgések formájában energia szállítódik. A közeg részecskéi helyben rezegnek vagy körkörös mozgást végeznek, de a közeg makroszkopikus elmozdulása a terjedés irányában általában csekély.

Osztályozása szerint léteznek mechanikai hullámok, amelyek közegen keresztül terjednek (például levegőben vagy vízben), és elektromágneses hullámok, amelyek vákuumban is terjedhetnek. A mechanikai hullámok lehetnek transzverzálisak (rezgés merőleges a terjedés irányára) vagy longitudinálisak (rezgés a terjedés irányára esik). Felületi hullámok a vízfelületen például különleges típusú hullámok, amelyeket a gravitáció és a felületi feszültség határoz meg.

Fontos jellemzői a hullámoknak az amplitúdó, a frekvencia és a hullámhossz, valamint a terjedési sebesség. A sebesség v = fλ összefüggéssel írható le, ahol f a frekvencia és λ a hullámhossz. Az elektromágneses hullámoknál a vákuumban a sebesség körülbelül c = 3×10^8 m/s; a közegben a sebesség a médium fizikai tulajdonságaitól függ, és lehet disperszív vagy nondisperszív.

Példák közé tartozik a hanghullámok levegőben, vízfelületi hullámok, valamint fény- és egyéb elektromágneses hullámok. Jelenségek közé tartozik az interferencia, diffrakció és polarizáció, továbbá a refrakció és a hullámvezetés különböző közegben történő átmenete.