hangkészletek

Hangkészletek vagy phoneme inventoryk a nyelvben vagy beszélőközösségekben használt kontrasztív hangok összességét jelentik. A kontrasztív hangok azok, amelyek megkülönböztetik a szavak jelentését; nem tartalmazzák az olyan beszéd közbeni változatokat (allofonokat), amelyek egymás között nem hoznak létre különbséget. A hangkészleteket általában fonéma szinten írják le, és gyakran külön kezelik a konsonánsokat és a magánhangzókat, szükség szerint pedig tónusokat vagy hosszúságokat is számításba vesznek.

Az összetétel meghatározása a nyelvi leírás során történik: kizárólag azok a hangok számítanak kontrasztív hangoknak, amelyek megkülönböztetik a szavak jelentését. Az olyan hangváltozatok, amelyek nem befolyásolják a jelentést, általában nem részei a készletnek, illetve allofonokként viselkednek. Ezzel a megközelítéssel kapunk egy nyelv vagy dialektus tipikus hangkészletét.

Változatosság és dinamikus jellegzetességek: hangkészletek nyelvenként, dialektusonként és történetileg is eltérhetnek. Kölcsönzött hangok vagy megfelelés nélküli megoldások révén egy adott beszélt változatba kerülhetnek hangok, vagy meglévő hangok kieshetnek. Tonális nyelvek esetében a tónusok is gyakran részei a készletnek; hosszúságok és egyéb vonások szintén befolyásolhatják a készlet összetételét.

Használat és jelentőség: a hangkészletek leírása alapot ad a fonológiához, a nyelvi dokumentációhoz, a nyelvtanok összehasonlításához, a beszédszintézishez és a nyelvi oktatáshoz. A hangkészlet elemzése lehetővé teszi a nyelvek közötti rokonságok feltárását és a hangváltozások megértését.

Összegzés: a hangkészletek a nyelvi hangok kontrasztív, leíró és történeti vizsgálatainak alapvető eszközei, amelyek tükrözik egy nyelv vagy dialektus jellegzetességeit.