glazúrozás

A glazírozás olyan felületkezelési eljárás, amelynek során a felületre üvegess, fényes bevonatot visznek fel. A bevonat gyakran vékony rétegben védő és esztétikai funkciót lát el, és a termék fényét, textúráját vagy tartósságát javítja. A kifejezés két fő területen használatos: kulináris és kerámiatermékek.

Konyhai értelemben a glazírozás édességek és sütemények felületének díszítésére és lezárására szolgál. A glazúrok lehetnek cukor alapúak vagy csokoládé-alapúak; gyakori formák a cukormáz, a csokoládéglazúr és a gyümölcsös szirupokkal készült bevonat. Az alkalmazási módok közé tartozik a mártás, az ecsetelés és az öntés; a vékony réteg fényt és selymes felületet ad, és idővel megkeményedik.

A kerámiában a glazírozás során a tárgy felületére felvitt glazúr kiégetésre kerül, így üvegess bevonat keletkezik. A kiégetés után a glazúr megolvad és egy fényes vagy matt felületet alkot. Különböző típusú glazúrok léteznek, például átlátszó, fedő és színes változatok, és megkülönböztetünk alá- (underglaze) és föléglazúrozási technikákat.

A glazírozás biztonsága és minősége szempontjából fontos a glazúrok összetevőinek gondos kiválasztása. Egyes történelmi kerámiák ólmot tartalmazó befejező anyagokat használtak, míg a modern sütőipari, étkezési célú glazúrok ólmentesek és élelmiszerbiztonságosak. A kiégetési hőmérséklet és a felhasznált anyagok a végeredményre hatnak.

A glazírozás elterjedt technika mind a kézműves, mind a tömeggyártás területén, és fontos eszköze a vizuális megjelenésnek és a termék védelmének.