fázisváltó

A fázisváltó, más néven fázisváltó anyag (PCM), olyan anyag, amely jelentős mennyiségű hőt képes elnyelni vagy leadni a fázisváltása során, általában szilárd és folyékony állapot között. Ez a hőtárolási képesség teszi őket értékessé különféle alkalmazásokban, mint például az épületek hőszabályozása, a hőmérséklet-szabályozású csomagolás és a napenergia-hasznosítás. A fázisváltó anyagok kulcsfontosságú tulajdonsága az olvadáspontjuk, amely meghatározza azt a hőmérsékletet, amelyen a fázisváltás bekövetkezik. A fázisváltás során az anyag hőt nyel el, miközben hőmérséklete állandó marad, amíg az összes anyag át nem alakult. Fordítva, amikor az anyag visszanyeri szilárd állapotát, ugyanannyi hőt bocsát ki. Ez a hőtárolási és -leadási képesség lehetővé teszi a fázisváltó anyagok számára, hogy stabilizálják a hőmérsékletet egy adott tartományban. A fázisváltó anyagoknak két fő kategóriája van: szerves és szervetlen. A szerves fázisváltók közé tartoznak a paraffinviaszok és a zsírsavak, míg a szervetlen fázisváltók általában sóhidrátok. A fázisváltó anyagok kiválasztását az alkalmazás specifikus hőmérsékleti követelményei, az energiasűrűség, a ciklikus stabilitás és a költségek határozzák meg. Például a fázisváltó anyagokat épületekben használják a belső hőmérséklet szabályozására, azáltal, hogy napközben elnyelik a felesleges hőt, és éjszaka leadják azt, csökkentve ezzel a fűtési és hűtési energiafogyasztást. Hasonlóképpen, az élelmiszerek és gyógyszerek szállítására használt hőmérséklet-szabályozású csomagolás fázisváltó anyagokat használ a tartalom kívánt hőmérsékleten tartására. A fázisváltó anyagok kutatása és fejlesztése továbbra is folytatódik, új anyagok és alkalmazások felfedezésével.