forráspontok

A forráspont egy folyékony anyag olyan hőmérséklete, amelyen a gőznyomás meghaladja vagy eléri a környezet nyomását, és ennek hatására a folyadék belsejében is gőz képződik. Ezen a hőmérsékleten a folyadék forrni kezd. Tiszta anyag esetén ez egyetlen érték adott nyomáson; elegyeknél gyakran forrási tartomány tapasztalható.

A forráspont a külső nyomás függvénye: alacsonyabb nyomáson alacsonyabb, nagyobb nyomáson magasabb. A normál forráspont az a hőmérséklet, amely 1 atm nyomáson értelmezett. Példák: víz 100 °C, etanol körülbelül 78,3 °C. A természetes körülmények között a nyomásváltozás eltolhatja a forráspontot.

Az anyagok tiszta formájában általában egyetlen forráspontja van; keverékeknél a forrási tartomány eltérő összetételtől függ. Azeotróp elegyek esetén a keverékhez kötött állandó forráspont jellemző.

Mérése és alkalmazása céljára a forráspontot forráspont-mérőkkel vagy ebullioszkóppal határozzák meg. A forráspont-értékeket a hőmérséklet-nyomás összefüggések, például a Clausius–Clapeyron-reláció segítségével értelmezik. Széles körben használják desztillációs eljárások tervezéséhez, tisztításhoz és minőségellenőrzéshez.

Forráspont-emelkedés: oldott anyag hozzáadása a forráspontot megemeli. A tipikus formula ΔTb ≈ i Kb m, ahol i a van't Hoff-faktor, Kb az ebullioszkópikus állandó és m a molalitás.