fokozódás

Fokozódás, a szó alapján vett elnevezés, az adott tulajdonság vagy állapot intenzitásának növekedését, fokozódását jelenti. Általános értelemben a jelenség a mérték vagy súlyosság növekedését írja le, lehet kifejezett vagy lassúbb, fokozatos.

A nyelvészeti megközelítésben a fokozódás a fokok (fokozatok) képzésének és használatának összefüggésében értelmezett. A magyar nyelvben a minőséget kifejező melléknevek és határozószók gyakran több fokban állnak: alapfok, összehasonlító fok és felsőfok. A fokozódás nemcsak a toldalékos képzéssel, hanem perifrastikus eszközökkel is történhet. Például a melléknevek esetében a fokozásba tartozik a -abb/-ebb képzés (nagy → nagyobb) és a leg- előtagú felsőfok (legnagyobb). Emellett az intenzitást kifejező határozószók, mint a „nagyon” vagy az „egyre”, szintén fokozó hatást hordoznak. A fokozódás tehát lehet grammatikai (morphosyntaktikus) vagy lexikai-szintaktikai.

Iratok és gyakorlati felhasználás szempontjából a fokozódás gyakori a popkultúrában, a retorikában és a terminológiában is, ahol a jelenség például úgy jelenik meg, hogy egy esemény vagy állapot fokozatosan erősödik vagy súlyosbodik. Orvosi kontextusban a fokozódás a tünetek vagy betegség aktivitásának romlását jelenti.

Lásd még: fok, fokozás, fokozati szerkezet, közvetett intenzitás.