fokhagymát

A fokhagyma (Allium sativum) egy hagymagumós növény, amely a fokhagymafélék (Allium) családjába tartozik. Gumója általában több gerezdből áll, amelyeket egy vékony papírszerű burok vesz körül. Az illatot és ízt adó fontos vegyületek az aprítás után felszabaduló szulfhidrogen-származékok, elsősorban az allicin.

Használat: a fokhagyma széles körben használt fűszer és ízesítő. Nyersen vagy hőkezeléssel egyaránt alkalmazzák: pürébe, szószokba, levesekbe, mártásokba kerül, de sok étel alapvető összetevője is. Az erőteljes aromája és íze miatt elsősorban a mediterrán, kelet- és közép-európai s kuchyban elterjedt.

Termesztése és betakarítása: temperált éghajlaton őszi vagy kora tavaszi ültetéssel érhető el a gumó-növekedés. Ültetési távolság általában 10–15 cm, mélység 2–5 cm. A növény a nyár végén érleli gumóját; a gumókat szárítani és száraz, jól szellőző helyen tárolni célszerű.

Tárolás és felhasználás: száraz, hűvös helyen hosszabb ideig tárolható. A tiszta gerezdeket különböző ételekhez használhatják; a zúzás vagy összepréselés aktiválja az illó olajokat és az aromát.

Táplálkozási érték és egészségügyi megfontolások: 100 g fokhagyma körülbelül 149 kcal-t tartalmaz, gazdag B6-vitaminban, C-vitaminban, mangánban, rostban és fehérjében. Az allicin-képződés a felhasítás után történik. Egészségügyi megfontolások: hagyományosan antibakteriális és potentialisan antiinflammatorikus hatásokat tulajdonítottak neki, de hatásai nem helyettesítik a kezeléseket. Nagy mennyiségben gyomor-bél panaszokat okozhat, és véralvadás-gátló gyógyszerekkel együtt szedve orvosi tanács szükséges.