feszültségforrásoknak

Feszültségforrásnak nevezzük azt az elektromos alkatrészt, amely képes elektromos potenciálkülönbséget, vagyis feszültséget fenntartani két kivezetése között. Ez a potenciálkülönbség arra készteti az elektromos töltéseket, hogy mozogjanak, ezáltal elektromos áramot hozva létre az áramkörben.

Feszültségforrásokat két fő csoportba sorolhatunk: az ideális feszültségforrásokat és a valós feszültségforrásokat. Az ideális feszültségforrás a terhelés változásától függetlenül állandó feszültséget szolgáltat. A valós feszültségforrás belső ellenállással rendelkezik, így a kivezető feszültsége a rajta átfolyó árammal változik.

Feszültségforrások lehetnek egyenáramú (DC) vagy váltakozóáramú (AC) típusúak. Az egyenáramú források állandó polaritású feszültséget biztosítanak, mint például az elemek vagy az akkumulátorok. A váltakozóáramú források feszültsége és polaritása periodikusan változik, jellemző példájuk a hálózati konnektorokból nyert energia.

Gyakori feszültségforrások közé tartoznak az elemek, akkumulátorok, generátorok, dinamók és tápegységek. Ezeket használják számos elektronikai eszköz, gépek és rendszerek működtetésére, a mobiltelefonoktól kezdve az ipari berendezésekig. A feszültségforrások tehát alapvető szerepet játszanak az elektromos rendszerekben, lehetővé téve az energia szállítását és felhasználását.