fegyverkezésre

Fegyverkezésre (fegyverkezés) a fegyverek és kapcsolódó haditechnikai kapacitások kiépítésének, beszerzésének, fejlesztésének és üzembe állításának folyamata. Ide tartozik a hagyományos és nem hagyományos fegyverzet megszerzése, a gyártás és a modernizáció, a logisztika, a képzés és a stratégiai tervezés. A folyamat érinti az infrastruktúrát, a kutatást–fejlesztést és a gyártástechnológiákat, és szorosan összefügg a nemzetközi biztonsági környezettel, a kölcsönös biztonsági érdekekkel vagy a biztonsági dilemmával.

Historikus keretben a fegyverkezés a modern korszakban vált meghatározóvá, különösen a 20. században és a hidegháború idején, amikor nukleáris és stratégiai fegyverkezési versenyek alakultak ki. A posztiglobalizált korszakban a fegyverkezés továbbra is regionális és globális jelenség, amelyet a technológiai fejlődés és a gazdasági erőforrások változó megoszlása alakít.

Nemzetközi jogi és szabályozási keretek. Számos egyezmény és szervezet befolyásolja a fegyverkezést. A NPT (1968) a nukleáris fegyverzet terjedésének megakadályozását célozza, a CTBT (1996) a nukleáris fegyverzet próbáztatásának tilalmáról szól. A Fegyverkereskedelmi Egyezmény (ATT, 2014) a fegyverek exportját és bizonyos kapcsolódó technológiákat szabályozza. A Wassenaar megállapodások és a MTCR a fegyverkezési és technológiatranszfert korlátozó keretek közé tartoznak. A START és New START a nukleáris fegyverzet-csökkentésre irányuló megállapodások példái.

Kihívások és viták. A fegyverkezés gyakran biztonsági dilemmát hordoz, és regionális konfliktusok, geopolitikai feszültségek és technológiai innovációk hatásai alatt áll. A célok között szerepel a biztonság megőrzése és a fegyverek elterjedésének korlátozása, miközben figyelembe kell venni a gazdasági és emberi költségeket, a visszaszorítás és a fegyverkezés közötti optimális egyensúly keresését.