említést

Említés, vagy említés tételének a formája, egy magyar főnév, amely a beszéd vagy írás során történő megnevezést, hivatkozást jelent. Az említés lehet rövid utalás vagy megemlítés egy konkrét tényről, személyről vagy eseményről. Az említést az ige említeni kötődik, és a szóként használható, mint az ige teljes melléknévi képzete, például említést tesz vagy említést ad.

Etymológiailag az említés az ige említeni képződéséből származik, amely a beszédben vagy írásban való nevezést, megemlítést fejezi ki. A szó rögzített formái között megtalálható az említés név és az említést, amely az accusativus alakja. A nyelvi használat során az említés szó kapcsolható olyan kifejezésekhez, mint említésre méltó vagy nem említésre méltó, amelyek a megemlítés fontosságát vagy hiányát fejezik ki.

Használatában az említés szót főként formális vagy semleges kontextusban alkalmazzák, például tudományos írásban, közleményekben vagy beszédekben, ahol megemlítik a forrásokat, eseményeket vagy tényeket. Szinonimái közé tartozik a hivatkozás vagy az utalás, bár ezek némileg különböző nyelvi árnyalatokat hordozhatnak. Kifejezésekben gyakran előfordul az említésre méltó kifejezés, amely arra utal, hogy valamit érdemes megemlíteni vagy kiemelni.

Összegzésként az említés a beszéd vagy írás egyik alapvető műfaji eszköze, amely rövid, célszerű referenciát ad valamilyen tényre vagy forrásra, és a nyelvi kifejezéskészlet fontos része lehet a formális szövegekben.