elskerékhajtást

Az elsőkerékhajtás (FWD) olyan hajtási rendszer, amelyben az autó első kerekei kapják a motor nyomatékát. A nyomaték átadását általában egy transzaxlén és CV-csuklókon keresztül érik el a hajtott első kerekek. A motor gyakran a jármű elején helyezkedik el, és a hajtáslánc lehet keresztben vagy hosszában, de a modern autók jelentős része keresztcsapágyas (transzverzális) elrendezésben használja a transzaxlét.

Előnyök közé tartozik a kompakt felépítés és a könnyebb karbantarthatóság, ami alacsonyabb beszerzési és gyártási költségeket jelent. A gyorsabb össztömegcsökkentés és a rövidebb hajtáslánc gyakran jobb üzemanyag-hatékonysággal és jobb belső tér-kihasználással jár. A fronttengely felett elhelyezett motor és hajtás a tömeg középpontját kedvezően befolyásolja, és a motor súlyának a hajtott kerekek felé való elosztása segíthet a tapadás javításában nedves vagy havas úton.

Hátrányok közé tartozik a kormányzási és vezetési jellemzőkre gyakorolt hatás: előfordulhat alulkormányzottság (understeer) erős ívás esetén, és magas nyomaték mellett torque steer jelentkezhet. A hajtás jelenléte nagyobb igénybevételt ró a gumikra és a kormányrendszerre, és bizonyos körülmények között a belső élek gyorsabb kopását eredményezheti.

Történetileg a 20. század elején kezdtek kísérleteket, de a tömeges elterjedést a 1930-as évekre tehetjük. Jelentős mérföldkő a Citroën Traction Avant (1934), amely nagy példányszámban népszerűsítette a FWD-megoldásokat. Ma az elsőkerékhajtás a személyautók között rendkívül elterjedt, különösen kompakt és középkategóriás modellekben, illetve sok SUV alapjába is beépül. Modern FWD járműveknél gyakran szerepelnek elektronikus diffijenciálzárak és biztonsági rendszerek (ESC, TC), amelyek tovább javítják a tapadást és a stabilitást.