elméletlenség

Az elméletlenség olyan fogalom, amely olyan állapotot ír le, amikor egy vizsgálatban vagy érvelésben nincs koherens elméleti keret, amely az észleléseket és a magyarázatokat összekapcsolná. A szó az elmélet főnévből származik, és a -lenség képzőt használja, hogy egy adott állapotot jelöljön.

Gyakorlati értelemben az elméletlenség akkor jelentkezik, amikor kutatásoknál vagy érveléseknél implicit vagy explicite elméleti feltevések, fogalmak vagy magyarázó modellek nélkül történik a megfigyelés és a leírás. Ez gyakran látszik olyan leíró vagy adatközpontú megközelítésekben, ahol az adatok önmagukban vezetik a megértést, anélkül hogy a jelenségeket szélesebb elméleti keretbe helyeznék.

Az elméletlenség kritikája szerint korlátozza a magyarázatokat, a generalizálhatóságot és a predikciós képességet, és megnehezítheti a tudományos összehasonlíthatóságot. Ugyanakkor egyes helyzetekben az elméletlenség előnyös is lehet, mert megkímélhet a korai elméleti elköteleződésektől, növelheti a nyitottságot a meglepő adatok iránt és elősegítheti a jelenségek helyspecifikus feltárását.

Lásd még: tudományfilozófia, empíria, elméleti keretrendszer, pozitivizmus, indukció.