elfoglalás

Elfoglalás a magyar nyelvben a terület, ingó vagy más hely megszerzését, birtokba vételét vagy fennhatóság alá vonását jelöli. Gyakran katonai vagy jogi értelemben használják, de általános értelemben is előfordul, amikor valaki időlegesen vagy véglegesen elfoglal egy helyet vagy erőforrást. A szó a foglalni igéből képzett -ás képzővel és az el- előtaggal származik; erőteljesebb és hivatalosabb hangvételű, mint egyszerűen a foglalás.

Az elfoglalás a történelemben és a nemzetközi jogban többféleképpen értelmezhető. Katonai kontextusban gyakran terület megszerzését jelenti fegyveres erő alkalmazásával, amely során a megszálló állam vagy hatalom gyakorlati ellenőrzést szerez a terület felett. A nemzetközi jogban az ilyen állapotot gyakran "occupation" vagy "belligerent occupation" kifejezésekkel írják le; a megszálló hatalom köteles a jogi normáknak megfelelő módon eljárni, és nem feltétlenül gyakorolja a szuverenitást a terület felett. A hétköznapi használatban a fogalom gyakran egyszerűen a fizikai hely, például terem vagy helyszín átmeneti elfoglalását jelenti. A jogi-politikai diskurzusban a használat gyakran különbséget tesz a megszállás (megszállás) és az elfoglalás közti árnyalatok között.

Kapcsolódó fogalmak: foglalás, megszállás, annektálás, területfoglalás. A nyelvi kontextus alapján az "elfoglalás" lehet semleges, de gyakran erőszak vagy jogi kontroll kérdését hordozza.