együtthatót

Együttható (többes szám: együtthatók) a matematikában olyan numerikus tényező, amely egy algebrai kifejezésben vagy egyenletben egy változót vagy kifejezést szoroz meg. A legáltalánosabb értelemben tehát az a szám vagy állandó, amely a változók előtt áll, és meghatározza azok hatását a kifejezésben.

Például a polinomban 3x^2 + 5x − 7 az x^2-hez tartozó együttható a 3, az x-hez tartozó együttható pedig az 5. A konstans tag −7 általában nem tekinthető együtthatónak a változókra nézve, bár formálisan előfordulhat, hogy x^0 = 1 tényezőként tekintik együtthatónak a gyökér nélkül álló tagot.

A vezető együttható a legmagasabb rendű tag együtthatója; például a 7x^3 + … kifejezésben a vezető együttható 7. Ha több változóval dolgozunk, az együtthatók a lineáris kombinációk részei, és lehetnek realis, komplex vagy más típusú számok a kontextustól függően.

Az együttható fogalma széles körben használatos a matematikán kívüli területeken is, például fizikai vagy mérnöki összefüggésekben olyan tényezőket jelölve, amelyek arányt vagy hatást mérnek vagy meghatároznak. Összefoglalva, együttható egy algebrai vagy arányos kapcsolat tényezője, amely a kifejezésben a többi összetevőhöz viszonyított numerikus hatást adja meg.