crosslinkeléssel

Crosslinkeléssel olyan folyamatot értünk, amely során két vagy több polimerlánc között keresztkötések alakulnak ki, ezáltal egy hálózatszerű anyag keletkezik. A kötődések lehetnek kovalensek, ionos vagy más típusú kapcsolatok, és növelik az anyag mechanikai szilárdságát, hő- és oldhatósági stabilitását, valamint meghatározzák a rugalmasságát és a diffúziós tulajdonságokat.

A keresztkötések létrejöhetnek különböző módokon. A kémiai crosslinking során reagenssek segítségével alakulnak ki új kötések, például glutaraldehid, genipin vagy EDC/NHS alkalmazásával. A fotóindukált crosslinking fény hatására történik fotoiniciátorok közreműködésével, gyakran UV-fény és riboflavin vagy más fotóreaktív anyagok alkalmazásával. Enzimatikus crosslinkelés pedig olyan enzimatikus reakciók révén valósul meg, amelyek katalizálják a kötéseket (például transz-glikozidáz vagy lizin oxidáz hatására).

Alkalmazási területei széleskörűek: az anyagtudományban hidrogélek és más polimer alapú anyagok keresztkötése, a biomedikális területeken fehérjék és szövetek stabilizálása; fogászati anyagok és kötőanyagok fejlesztése; valamint szemészeti gyakorlatban a keratoconus progressziójának lassítása a corneális kollagén keresztkötésével (corneal collagen crosslinking, CXL), amely riboflavin és UV-fény kombinációjával történik. A módszereket különböző variánsokban alkalmazzák, például epithelium-off vagy transepitelialis megközelítésekkel.

A crosslinkelés előnye a megnövelt szilárdság és stabilitás, de kockázatokkal is járhat például toxikus reagensek vagy szöveti válaszok miatt, ezért a módszerteti és biokompatibilitási tényezők gondos mérlegelése szükséges.