civilizációkban

Civilizációkban olyan hosszú távon fennálló társadalmi rendszerek értelmezhetők, amelyek közös jegyeik közé tartozik a városi központok megjelenése, az írott kultúra és az állami közigazgatás kiépítése, a gazdasági és technológiai komplexitás, valamint a vallási és kulturális intézmények rendszere, továbbá a társadalmi rétegződés. Ezen rendszerek gyakran kiterjedt kereskedelmi hálózatokat és munkaerő- és szakosodási rendszereket alakítanak ki, és olyan kollektív identitást hoznak létre, amely túlmutat a kisebb közösségeken.

A civilizációk jellemzője a központi hatalom és a szervezett társadalom jelenléte, a munkaerő- és erőforrás-gazdaságok fejlett rendszerei, valamint a hosszabb időtávú kulturális átörökítés, például írás, jogrendszer vagy mérésrendszerek. A városok, a mezőgazdasági termelés és az infrastruktúra kiépítése lehetővé teszi a népesség növelését és a társadalmi osztályok kialakulását.

A civilizációk közötti kapcsolatok gyakori területei közé tartozik a kereskedelem, a technológiai és tudományos átvitel, vallási és kulturális kölcsönhatások, valamint a politikai és katonai érintkezés. Az összeomlások vagy váltások mögött álló tényezők közé tartozik a belső destabilizáció, gazdasági válságok, környezeti változások vagy külső támadások; ezek általában összetett rendszerszintű változásokat eredményeznek.

A civilizációk tanulmányozása történettudományi és antropológiai célokat szolgál: összehasonlító megközelítésben feltárhatóak a hosszú távú mintázatok, a sikeres és kudarcot valló fejlődésmechanizmusok, valamint a kultúrák közötti átvitel módjai.