chemoautotrófok

Chemoautotrófok olyan élőlények, amelyek energiát szervetlen vegyületek oxidációjából nyernek, és szénforrásuk a széndioxid (CO2). Ennek köszönhetően fény nélkül is biomasszát képesek létrehozni, ezért primer termelőknek számítanak olyan ökoszisztémákban, ahol a fotoszintézis nem érhető el vagy korlátozott.

Energia- és elektronforrások: Az energia általában kémiai redox-reakciókból származik, például hidrogénből (H2) vagy redukált szervetlen vegyületekből, mint H2S, S0, szulfát, ammónia vagy nitrite. Az elektronokat gyakran oxigénnal (O2) vagy alternatív elektronadókra végzik, például nitráttal (NO3−) vagy szulfáttal (SO4^2−). A legtöbb chemoautotróf aerob környezetben él, de léteznek anaerob formák is.

Szénrögzítés és metabolizmus: Szénrögzítésükben a CO2-ből építik fel a biomolekulákat; jellemzően Calvin-ciklust használnak, de egyes csoportok a fordított TCA-ciklust vagy a reduktív acetil-CoA útvonalat alkalmazzák.

Előfordulás és ökológiai szerep: megtalálhatók például mélytengeri hidrotermikus kürtőkön, forró forrásokban, vasban gazdag üledékekben, barlangokban és néha talajokon. Fontos részét képezik a kén-, nitrogén- és vasoxidációs ciklusoknak, és gyakran a fotoszintézis által nem ellátott ökoszisztémák alapját jelentik. Példák közé tartoznak nitrifikáló baktériumok (Nitrosomonas, Nitrobacter), kénoxidáló baktériumok (Beggiatoa, Thiomargarita), vasoxidáló baktériumok (Acidithiobacillus ferrooxidans), hidrogén-oxidáló fajok (Hydrogenobacter), valamint bizonyos archaea, például Sulfolobus. Néhány metánoxidáló baktérium is chemoautotróf lehet.