anyagazonosítás

Az anyagazonosítás vagy anyagazonosítási vizsgálat olyan módszerek összességét jelenti, amelyek segítségével meghatározható egy anyag identitása, összetétele vagy kapcsolódó tulajdonságai. Gyakorlati céljai közé tartozik a minőségbiztosítás, a gyártási nyomon követhetőség, a szelektív újrahasznosításban való azonosítás, illetve forenzikus vagy jogi vizsgálatok támogatása.

A megközelítés lehet nem destruktív vagy destruktív. Nem destruktív technikákkal gyakran megállapíthatók az elemösszetétel vagy a jellegzetes növényi, szerves vagy műanyag csoportok, például X-ray fluorescence spektroszkópia (XRF) az elemi összetétel meghatározására, valamint FTIR- és Raman-spektroszkópia polimerek és szerves anyagok azonosítására. Röntgen diffrakció (XRD) onnan is használható, hogy kristályosodási fázisokat és anyagminőséget jelezzen. Destruktív módszerek közé tartozik az ICP-OES vagy ICP-MS elemelemzése, GC-MS vagy LC-MS analízis szerves adalékok és szennyezők kimutatására, továbbá parciális makroszkópos/ SEM-EDS felületi vizsgálatok, amelyek elemi összetételt is szolgáltathatnak.

Eljárásrendben általában mintavétel, előkészítés, analitikai mérés és adatelemzés szerepel. A sok módszer kombinálása növeli az azonosítás megbízhatóságát, különösen összetett vagy bevonatos, rétegzett anyagok esetén. Korlátai közé tartozik a hasonló összetételű anyagok felismerési nehézsége, a felületfedettség hatása, valamint a költség és időigény.