absorpciós

Absorpciós, vagy abszorpció, olyan folyamatokat foglal magába, amelyek során egy anyag energiát vagy részecskéket vesz fel és beépíti vagy magába veszi azokat. A kifejezés különböző tudományterületeken használatos, például fizikában, kémiában, biológiában és környezettudományban. Fontos megkülönböztetni az abszorpciót az adszorpciótól: az utóbbi a részecskéknek vagy molekuláknak egy felülethez való kötődését jelenti, míg az abszorpció során a behatoló anyag belső térbe kerül.

Fény- és sugárabszorpció esetén a sugárzás energiája vagy hulláma áthatol a közegen, és a közeghatására elektronok vagy egyéb állapotok kerülnek léptetett energiaszintekre. Az energia gyakran hővé alakul, és a propagálás során az adott hullámhosszú fény intenzitása csökken. A méréseket gyakran a Beer-Lambert törvény írja le: az absorbancia A összefügg az oldat hosszával és az anyagkoncentrációjával. I, az átnyomott fény intenzitása, I0, a bevezetett fényé, és a transzmittancia I/I0 szerepet játszik a kiértékelésben.

Biológiai és környezeti kontextusban az abszorpció azt jelenti, hogy anyagok, például tápanyagok, gyógyszerek vagy környezeti szennyezők felvételre kerülnek vagy beépülnek egy anyagba vagy élő szervezetbe. Környezetvédelmi technológiákban gyakori az abszorpciós eljárások alkalmazása, például aktív szén használata gőzök és kártevő vegyületek megkötésére.

Összegzésként az abszorpció sok területen alapvető jelenség, amely a behatoló energia vagy anyag belső térbe történő felvételét írja le, miközben az adszorpció a felületi megkötődést hangsúlyozza.