Utasítjuk

Utasítjuk az ige utasítani jelen idejű, 1. személyes, többes számú alakja. A szó jelentése: parancsolunk vagy útba igazítunk valakit, hogy tegyen valamit. Az ige transzitiv, gyakran közvetlen tárgyat igényel, és gyakran vezet egy hogy-tagolt mellékmondathoz, amely megadja, milyen tevékenységet kell végrehajtani.

A magyar ige ragozásában a utasít ige jelen idejű alakjai közé tartozik: én utasítom, te utasítod, ő utasítja, mi utasítjuk, ti utasítjátok, ők utasítják. Például: Mi utasítjuk az alkalmazottakat, hogy tartsák be a szabályokat. Ezt az ige aktív szemléletben használjuk; a mellékható tárgy és a hogy-kezdetű mellékmondat jelöli ki a végrehajtandó cselekvést.

Szaknyelvi és formális használat jellemzői közé tartozik, hogy az utasítás és az utasító magatartás költözteti az uralmi vagy vezetői kontextust. Gyakran előfordul közigazgatási, munkahelyi vagy katonai környezetben, ahol tisztázott kötelezettségről és végrehajtási sorrendről van szó. Nem mindig szokványos a hétköznapi beszédben, ahol a könnyebb vagy kevésbé határozott kifejezések gyakorlottabbak.

Etymologia: a szó az utasítás nevű főnévből ered, amely magába foglalja az utasítás, rendelés jelentést. A szócsaládhoz tartozik az utasító (aki utasít), illetve az utasítások (a végrehajtandó intézkedések összessége).

See also: utasítás, utasító, utasítások.