Síkperpendikularitás
A síkperpendikularitás az a geometriai viszony, amelyben egy egyenes merőleges egy síkra. Az egyenes és a sík közötti merősség akkor áll fenn, ha az egyenes metszik a síkot, és a metszéspontban az egyenes minden, a síkban átvezető vonala merőleges a síkra. Más szóval egy l egyenes P síkkal l ⟂ P, ha l párhuzamos a sík normálvektorával, azaz irányvektorát tekintve párhuzamos a sík által vett normálvektorral.
Jellemzők és alternatív definíciók:
- Ha l metsz egy síkot P-t, és l a P-n belüli vonalakkal szemügyre véve minden átmenő vonalhoz
- Ha l irányvektora párhuzamos a P normálvektorával, akkor l merőleges a síkra.
- Egy másik szemlélet szerint elegendő, ha l-nek két, egymással nem párhuzamos síkban fekvő, a metszéspontban áthaladó
- A síkhoz merőleges egyenes a sík normálisvektora irányába mutat.
- Ha egy pontból a síkra húzunk merőlegest, akkor az a merőleges szakasz a legkisebb távolságot adja
- A síkperpendikularitás alapvető a vetítés (projekció) fogalmában, ahol a pontok projekcióját a síkhoz merőleges irányban végezzük.
- Fizikában és gépészmérnöki számításokban gyakori a sík és a hozzá tartozó merőleges kapcsolatok vizsgálata.
- Geometriai problémákban a síkhoz való merőleges szakaszok hosszának és helyzetének meghatározása kulcsfontosságú.
- Grafikai számításokban és számítógépes modellezésben a síkfelületek normálvektorának használata révén történik a vetítés és árnyékolás.