Szóalapból

Szóalapból is kifejezhető az a mód, ahogyan egy szó morfológiai alapja szolgál a toldalékolás során. A szóalap (szóalap vagy alapszó) a szó azon része, amelyhez a ragnak és képzőknek kapcsolódnak. Ez a morfológiai alap az, amelyre a tövábbi formák — például esetek, számok, igeidők vagy melléknevek összeállítása — épülnek. A szóalapról képzett alakok közé tartozik minden inflektált és derivált forma.

A szóalapból történő képzés lényege, hogy a toldalékok és képzők hozzákapcsolódnak a gyökér vagy a szóalap végéhez. Ennek következtében a szóalap által meghatározott mintázat alapján alakulnak a szó különböző alakjai. A szóalap gyakran megegyezik a szótári alakkal, de nem mindig feltétlenül ugyanaz a form adja meg a szótárbeli alapot; történeti vagy fonetikai okokból előfordulhat eltérés is.

Példák:

- Névszói alaktanban a kert szóalapja a kert-; ehhez kapcsolódnak a szavakban megjelenő toldalékok, mint kertben vagy kertből.

- Igeragozásban az ír ige szóalapja ír-; ebből képződnek az olyan alakok, mint írok vagy írtam.

- Melléknévi igenevű szóképzésekben a szép szóalapja szép-; ebből származnak a szépen vagy a szebb formák.

A szóalap és a tő kapcsolata fontos a szóalakok elemezésében és a szóalapú képzési szabályok megértésében. További fogalmak: szóalap, törzs, tő, szótári alak, képzés.

---