Pupilladilatáció

A pupilladilatáció a pupilának, az iris közepén található nyílásának megnövekedett mérete. A pupilla méretét két antagonisztikus izom szabályozza: a dilatator pupillae összehúzódása tágítja a pupillát, a sphincter pupillae összehúzódása pedig szűkíti. A dilatator pupillae összehúzódása a sympatheticus hatására történik; a sphincter pupillae működését pedig a parasympatikus idegrendszer irányítja. Fiziológiás körülmények között a sötétben vagy érzelmi-stressz hatására a pupilla tágul.

Fiziológiás okai közé tartozik a gyenge megvilágítás, amelyben a szem a retina megfigyeléséhez a pupillát tágítja, illetve az arousal vagy izgalmi állapot, amely növeli a sympatheticus aktivitást. A normális fényválasz során a pupilla gyorsan reagál a fényre: sötétben tágul, fényben összeszűkül.

Kiváltó okok között szerepelnek: fiziológiás állapotok (gyenge fény, emocionális stressz), farmakológiai hatások (mydriás szemcseppek például tropicamid, phenylephrine; ritkán atropin vagy egyéb antikolinergumok), és patológiás állapotok (idegrendszeri károsodások a III.agynok, Adie tonic pupil vagy más pupiláris reakciókat érintő kórképek). Traumák vagy szemészeti műtétek után is előfordulhat.

Klinikai szempontból a pupilladilatáció fontos jellegzetesség a neurológiai és szemészeti értékelésekben. A pupilla méretének és fényre adott reakciójának vizsgálata segít differenciálni a központi vagy szemészeti okokat. Mydriatikumok alkalmazása a retina alaposabb vizsgálatát teszi lehetővé, de fokozhatja a fényérzékenységet és, ritkán, a szemnyomás emelkedését is. A tartós vagy nem magyarázható pupilladilatáció esetén neurológiai vagy szemészeti kivizsgálás javasolt.