Poliadeniláció

Poliadeniláció a eukariótákban a pre-mRNS 3' végéhez poly(A) lánc hozzáadását jelenti. A folyamat általában ko‑transzkripcionális, de a transzkripció befejezése után is végbemehet. A polyadeniláció alapfeltétele a 3' vég közelében elhelyezkedő poliadenilációs jel, melyet általában az AAUAAA szekvencia és a hozzá kapcsolódó jelölő elemek képviselnek. Ezt felismerik a poliadenilációs apparátus komponensei: CPSF, CstF és a CFIm/CFIIm faktorok, amelyek közreműködnek a vágási hely kiválasztásában.

A cleavage után a poly(A) polimeráz (PAP) hozzáadja az adenint a 3' végekhez, így általában 50–250 adenosinból álló poly(A) lánc alakul ki. A poly(A) láncot a poly(A)-kötőfehérjék (PABP) védik és stabilizálják; a PABP–PAP és a többi fehérje kölcsönhatásai elősegítik a mRNS körkörösödését és a fordítás hatékonyságát.

Alternatív poliadeniláció révén ugyanannál a génnél különböző 3' UTR hosszúságok és összetétel érhetők el, ami szabályozza a mRNS stabilitását és translációját, és hozzájárul a sejttípusok közötti differenciálódáshoz.

A mRNS cytoplazmás élettartamát a deadenilációs enzimrendszer (pl. CCR4-NOT, PAN2-PAN3) szabályozza. A tail rövidülése decappinghez és 5'→3' exonukleázos lebomláshoz vezethet (XRN1).