Napforduló

Napforduló a Nap látszólagos útjának olyan pontja az égbolton, amelyen a Nap legmagasabban delel vagy legalacsonyabban delel az adott félteke számára. Két fő típusa ismert: a nyári napforduló és a téli napforduló. A kifejezés a nap fordulását, vagyis irányváltozását jelenti az év során.

Etymológia szempontból a szó a magyar nap és forduló szavakból ered, utalva arra a pillanatra, amikor a Nap látszólagos irányt vált az ekliptikán. A jelenség nem egyetlen perce történik, hanem rövid időintervallumban érvényes, és a község- vagy földrajzi széltől függően különböző időpontokban figyelhető meg.

Az asztronómiai hátteret a Föld tengelyének kb. 23,44 fokos dőlése adja. A nyári napfordulókor a Nap declinációja +23,44° körüli, északi féltekén ilyenkor a nappalok a leghosszabbak; a téli napfordulókor a Nap declinációja -23,44°, és ekkor a nappal a legrövidebb. A jelenség mindkét féltekén előfordul, de az időpontok ellentétesek: a nyári napforduló júniusban, a téli napforduló decemberben van. Az egyenlítőhöz közeli területeken a nap- és éjszakaa hossza szinte kiegyenlített közel a napfordulók idején.

Kulturális vonatkozások: évszázadokon át fontos dátumok voltak a mezőgazdaság, a vallási és népi hagyományok szempontjából. Ma is megfigyelhetők ünnepek, fesztiválok és kulturális események, amelyeket a hosszabb vagy rövidebb nappalok jellegzetessége ihlet.