Memóriakonszolidáció

Memóriakonszolidáció a kódolást követő memórianyomok stabilizációs folyamata, amely az ideiglenes nyomokat tartóssá teszi. Ez a folyamat lehetővé teszi, hogy az emlékek hosszú távon hozzáférhetők és hasznosak legyenek. A konszolidáció több szintű, és főként a hippocampus és a neokortex közötti kölcsönhatásokon keresztül valósul meg.

Két fő szintje van: szinaptikus konszolidáció, amely a hippocampusban és a kapcsolódó területeken bekövetkező gyors szinaptikus módosításokat foglalja magában; és a rendszerszintű konszolidáció, amely hosszabb idő alatt végbemegy és átstrukturálja az emlékek tárolását úgy, hogy fokozatosan a hippocampus-független hálózatok felé tolódik.

A memória konszolidációban kiemelt szerepe van az alvásnak. NREM alvás során a hippocampus által generált replays visszaidézési mintázatai segítik a hosszú távú stabilizálódást a kortikális reprezentációkban. REM alvás közben az érzelmi és kontextuális összefüggések integrálódhatnak, és a szemantikus hálózatok működése javulhat.

A konszolidáció mind a deklaratív (tudatosan megidézhető) és a nem deklaratív (nem tudatos) memória típusainál zajlik, de az érzelmi emlékek amygdala által modulált feldolgozása gyakran gyorsabb stabilizációt eredményez. Rekonszolidáció során a memória visszahívásakor módosulhat, majd újrakonszolidálódhat.

Faktorelemzések közé tartozik a figyelem, a kódolási erőfeszítés, az alvás minősége, a stressz és hormonális állapotok, valamint az életkor és neurodegeneratív betegségek hatása.