Kilélegzése

Kilélegzése (expiratió) a légzés két fázisának egyik része, amely során a levegő kiáramlik a tüdőből. Nyugalmi állapotban a kilégzés általában passzív folyamat: a rekeszizom és a külső bordaközi izmok ellazulnak, a mellkas összehúzódik, és a tüdő rugalmasságának hatására a levegő kiáramlik. Erőltetett kilégzés vagy köhögés során aktív kilégzés is bekövetkezik, amelyhez a belégzés során felhalmozott izmok fokozott munkája szükséges.

Mechanizmus és megfigyelhető jellemzők: a kilégzés során a mellkas térfogata csökken, és a tüdő felületén létrejövő nyomáskülönbség miatt a levegő a tüdőből a külvilág felé áramlik. A kilégzéshez szükséges nyomásváltozás a tüdő rugalmasságától, a mellkasfal hajlékonyságától és a légzőizmok összehangolt működésétől függ. Nyugalomban a kilégzés nagyrészt passzív, de sportolás vagy fizikai megterhelés során erőltetett kilégzés válhat szükségessé.

Szabályozás: a kilégzést központi idegrendszeri mechanizmusok irányítják, elsősorban a medulla oblongata és a híd részei. Kémiai receptorok mérik a vér CO2-szintjét és a pH-t, és ezek alapján módosítják a légzésszámot és az exspiráció erősségét, hogy a vérgáz-értékek rendeződjenek.

Klinikai összefüggések: a kilégzés minősége és sebessége fontos klinikai jelző lehet. Obstruktív légúti betegségekben, például COPD-ben és asztmában gyakori a kilégzés nehézsége, a légúti ellenállás növekedése, amely a levegő kiáramlását akadályozza. sportban és légzőtorna során a kilégzés fokozottan szerepet kap a CO2-kibocsátás és a sav-bázis egyensúly szabályozásában.