Kiindulás

Kiindulás egy magyar főnév, amely az indulni igéből képzett. A ki- előtag a kifelé irányuló mozgást vagy a kiinduló pontot hangsúlyozza. A szó általános jelentése a kezdés időpontja vagy a kiindulási állapot; a kontextustól függően közelebb áll az induláshoz, de kifejezetten az eredethez vagy az alapul vett kiindulópontértékhez is kapcsolható.

Használata sokféle területen jellemző. Közlekedésben és események leírásakor gyakran a kiindulás a kiindulási helyhez kötött kezdetet jelenti, de a mindennapi beszédben az indulás szóval is gyakran kifejezik a kezdést. Irodalmi vagy technikai szövegekben a kiindulás kifejezheti egy folyamat kiinduló pontját vagy a kiinduláshoz vezető alapfeltételeket.

Más szövegkörnyezetekben a kiindulás a megfigyelésekből kiinduló érvelés, hipotézis vagy elméleti alappont fogalmát is fel öleli. Párhuzamosan használatos a kiindulópont és a kiindulási pont kifejezésekkel, amelyek tovább erősítik a kezdőpont, az alapul szolgáló kiindulási tényező jelentést. Összességében a kiindulás formalizált és gyakorlati szövegekben egyaránt a kezdet és az eredet hangsúlyozására szolgáló szó; hétköznapi beszédben gyakrabban cserélhető az indulásra.