Ionkoncentrációja

Ionkoncentrációja egy oldatban az oldott ionok mennyiségét jelenti adott térfogatban. Általánosan a moláris koncentrációt használják, amelyet mol/L-ben adnak meg (M). Más gyakori egységek a molalitás (mol/kg oldószer, m) és az ekvivalens koncentráció (eq/L). Az ionok különböző töltéssel és mérettel rendelkeznek, ezért egy adott oldatban az egyes ionok koncentrációja eltérő lehet, például 1 moláris NaCl-oldatban a Na+ és a Cl− koncentrációja egyaránt 1 M.

Az ionkoncentrációja nem azonos az ionok aktivitásával. Az aktivitás a valós viselkedést tükrözi, és az a_i = γ_i c_i képlettel írható le, ahol c_i a moláris koncentráció és γ_i az aktivitási koefficiens. γ_i függ az oldat összetételétől, különösen az ionerősségtől, és a Debye–Hückel elmélet alapján korrigálható.

Mérése és meghatározása különböző módszerekkel történhet. A vezetőképesség mérésével, ion-szelektív elektródokkal vagy adott ionokra specifikus spektroszkópiás és titrimetriás eljárásokkal lehet becsülni az egyes ionok koncentrációját. Gyakran kombinált módszerekre van szükség, mivel a komponensek kölcsönhatásai befolyásolják egymás és az oldat általános viselkedését.

Fontos alkalmazási területek közé tartozik az elektrokémia, a biológia (iongradiensek és membránok), a környezettudomány és a vízminőség-értékelés. Például NaCl oldatban 1 M-oldat esetén a Na+ és a Cl− koncentrációja is 1 M, míg más sóknál az ionkoncentrációk aránya a készítménytől függ.