Igazságértelmezés

Az igazságértelmezés a filozófiában és a nyelvészetben azt a folyamatot és keretet jelöli, amelyben egy kijelentés igazságát értelmezzük és eljárásokkal megállapítjuk. A hangsúly az igazságfogalomhoz fűződő jelentés- és értékelési mechanizmusokon van: mit tekintünk igaznak, milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy egy állítást igaznak ítéljünk meg.

Az igazságértelmezés elméleti alapjai között megkülönböztetünk különféle igazságelméleteket (megfelelés, koherencia, pragmatikus igazság). A beszédhelyzet és a kontextus tovább formálja az igazságértelmezést: ugyanazon állítás mondható igaznak vagy hamunak attól függően, hogy ki, milyen céllal és milyen információkkal értelmezi azt. Ezzel összefüggésben felmerül a relativizmus és a kontextualizmus kérdése.

Gyakorlatban az igazságértelmezés módszerei közé tartozik a szemantikai elemzés, a diskurzus- és hermeneutikai megközelítés, valamint a bizonyíték-értékelés. A médiában, a jogban és a tudományban ez a folyamat segíti a hamis állítások felderítését és a vitás kijelentések alapos vizsgálatát. Célja a koherens és megalapozott értékelési normák kialakítása.

Más szóval az igazságértelmezés a kijelentések igazságának megítélésére irányuló gondolkodási mechanizmusok összessége, amelyben a fogalmi tartalmak, a kontextus és a bizonyíték kölcsönhatásban állnak. Fontos kérdéskörök közé tartozik a kritikus gondolkodás fejlesztése és az etikai normák szerinti értékelés.