Identifiálhatóság

Identifiálhatóság alatt az adott adatból és a hozzáférhető külső információkból származó azonosság felismerésének vagy azonosíthatóságának mértékét értjük. Egy személy akkor azonosítható, ha a rendelkezésre álló adatokkal és továbbá más adatokkal összevetve egyértelműen be lehet azonosítani őt. A fogalom közvetlen azonosítókra (például név, személyi szám) és kvázi azonosítókra (például életkor, földrajzi terület, egyedi kombinációk) is vonatkozik.

A identifiálhatóság felmérése kontextust igényel: a rendelkezésre álló adathalmaz, a külső információk hozzáférhetősége, az adatfelhasználás célja és a jogi környezet mind befolyásolják, hogy mekkora a személyazonosság felderítésének kockázata. Az identifiálhatóság nem fekete-fehér állapot; egy adathalmaz lehet részben azonosítható, és a kockázat növekszik, ha több külső adat érhető el.

Módszerek és védelmi gyakorlatok. Az adatok védelme érdekében alkalmazhatók de-identifikációs vagy anonimizációs eljárások, például generalizálás, elrejtés vagy zaj hozzáadása. Formális megközelítések közé tartoznak a k-anonimitás, az l-diverzitás és a t-close koncepciók, amelyek az identifiálhatóságot mérik vagy korlátozzák. A diffúz adatvásárlások esetén gyakran alkalmazzák a kockázatalapú megközelítéseket és a differenciális magánéletet.

Példák és jelentőség. Például egy egészségügyi adatbázisban az életkor és a földrajzi kiterjedés összekapcsolásával re-identifikációs kockázat keletkezhet. A identifiálhatóság értelmezése segít a felelősségteljes adatszétosztásban, a kutatásban és az adatkezelésben, miközben a személyes adatok védelmét szolgálja.