Hozzászoktatás

Hozzászoktatás a valamilyen ingerhez, környezethez vagy viselkedési mintához való fokozatos, ismétlődő expozíció útján történő hozzászokás folyamata. A cél általában az, hogy az egyén válasza vagy ingerlékenysége csökkenjen, illetve a viselkedés vagy rutinok követése könnyebb legyen. A kifejezés a "hozzá-" előtagból és az "szokik" igéből származik, a -tatás képző pedig a cselekvés vagy folyamat jelölése.

A pszichológiában a hozzászoktatás gyakran a habituáció vagy deszenzitizáció folyamatát takarja: ismétlődő hatásra a szervezet vagy a személy válasza idővel csökken vagy kevésbé érinti meg az inger. Előfordulhat pozitív kontextusban, például félelem vagy diszkomfort érzetek csökkentésében, de negatív értelemben is hozzájárulhat a túlzott tolerancia kialakulásához.

Az oktatási, egészségügyi és munkahelyi gyakorlatban a hozzászoktatás olyan folyamat, amely során a környezethez, rutinhoz és eljárásokhoz történő alkalmazkodás gördülékenyebbé válik. Például új iskolai rutinok, terápiás programok vagy munkafolyamatok fokozatos megismertetése és ismétlése révén könnyebb a hatékony működés.

Kritikai megfontolások között szerepel, hogy túlzott hozzászoktatás esetén csökkenhet a kritikai felülvizsgálat képessége, és etikai kérdések merülhetnek fel manipuláció vagy kényszerítés vonatkozásában. A koncepció általában az alkalmazkodás és a normák megértésének eszközeként értelmezhető, összekapcsolva a habituációval és a deszenzitizációval.