Havazás

Havazás a légkörben zajló csapadék egyik formája, amely akkor keletkezik, amikor a vízgőz közvetlenül jéggé alakul, és a felhőkből jégkristályokból álló hópelyhek hullanak a földre. A hó általában akkor ér a talajra, ha a levegő és a felszín fagypont alatti vagy annak közelében van, és útja közben nem olvad meg teljesen.

A havazás mértéke és típusa függ a hőmérséklettől, a páratartalomtól és a légáramlatoktól. Hideg, száraz levegőben apró, könnyű hó hullhat, nedvesebb levegőben pedig nehezebb, sűrűbb hó eshet. Gyakori a mérsékelt övi és a hegyvidéki területeken, különösen téli hónapokban.

A havas csapadék mennyiségét cm-ben mérik. Gyenge havazás kevesebb mint 2 cm egy nap alatt, mérsékelt havazás 2–5 cm/nap, viharos havazás több mint 5 cm/nap. A hó vastagsága befolyásolja a látási viszonyokat, az utak járhatóságát és a talaj felszínének állapotát.

Hatásai közé tartoznak a közlekedési zavarok, útlezárások, balesetek, növekvő tetőterhek és megnövekedett energiafelhasználás a fűtéshez. Ugyanakkor a hó lehetőséget ad síeléshez és más téli sportokhoz, és a turizmus szempontjából is jelentős lehet.

A havazást rendszerint meteorológiai szolgálatok figyelik és értesítik a lakosságot. Hóeltakarítást, sószórást és egyéb téli közlekedésbiztonsági intézkedéseket hajtanak végre a közlekedés biztonságának érdekében.

Klimatikus változások hatásai regionálisan varies, egyes területeken kevesebb átlagos havazás lehet, máshol viszont a szélsőséges hóesések valószínűsége nőhet. A havazás hosszú távú mintázata ezért területenként eltérő lehet.