Hangfeldolgozás

Hangfeldolgozás, vagy audiofeldolgozás, a jelfeldolgozás egyik ága, amely hangjelek manipulálásával változtatja jellemzőiket, információt nyer ki belőlük, vagy új hangokat hoz létre. Gyakorlati értelemben valós idejű és offline feldolgozást is magában foglal, amely szoftverben, hardverben vagy ezek kombinációjában valósul meg. Célja lehet a hangminőség javítása, kreatív hangtervezés vagy automatikus elemzés.

Általános technikák közé tartozik az időtartománybeli feldolgozás (kompresszió, korlátozás, expanzió, zajcsökkentés), a frekvenciatartománybeli feldolgozás (equalizálás, szűrés, spektrális formázás), valamint a térbeli feldolgozás (panorámaelhelyezés, sztereó képalkotás, beamforming). Hangminőség-javítás, dereverberáció, visszhang-csökkentés és forrás-szeparáció is részei a területnek. Fejlettebb módszerek DSP-algoritmusokat használnak, például FFT, konvolíció, adaptív szűrők, és gépi tanuláson alapuló szeparáció és javítás.

Jellemző feldolgozási láncok az analóg–digitális átalakítással kezdődnek, melyet kiválasztott mintavételezési frekvencia és bitmélység követ. Ezt követi a digitális feldolgozás valós időben vagy offline, interaktív rendszerek esetén pedig a minimális késleltetés. A feldolgozás magában foglalhat hangmagasság-változtatást, időnyújtást és dinamikatartomány-kezelést. Fájltípusok: PCM WAV/AIFF és tömörített formátumok is lehetnek; mintavételezési frekvenciák 44,1–48 kHz és magasabb, bitmélységek 16–24 bit.

Alkalmazások közé tartozik a zenei produkció, a televízió- és rádióműsorszórás, a telekommunikáció, a hallókészülékek és az akusztikai elemzés. Kutatási és ipari felhasználásban a beszédjavítás, beszédaktivitás-észlelés és igazságügyi akusztika is fontos.

Megvalósításra DAW szoftverek és pluginek (VST, AU) formájában kerül sor, továbbá dedikált hardver processzorok és beágyazott rendszerek is léteznek. A terület az analóg jel feldolgozásból nőtt ki; a digitális számítástechnika fejlődésével a 20. század végén és a 21. század elején gyors fejlődés ment végbe.